Doti Home LifeDoti Home Life Ötletek egy rendezettebb, praktikusabb és harmonikusabb otthonért

Játékok szelektálása karácsony előtt, hogy átláthatóbb legyen a gyerekszoba

A játékok szelektálása akkor teszi átláthatóbbá a gyerekszobát, ha a gyerekkel együtt választod ki a most használt kedvenceket, összegyűjtitek a készletekhez tartozó darabokat, és külön helyet adtok az emlékeknek. Karácsony előtt így azt is látod, hol férne el új játék anélkül, hogy a meglévőket elérhetetlen kupacokba kellene zsúfolni.

A kisautók közé kirakódarabok keveredtek, az építőből pedig éppen azt az elemet nem találjátok, amelyik a hídhoz kellene. Közben a polcon sorakoznak a régebbi játékok, és első pillantásra úgy tűnik, egyetlen új doboznak sincs helye. Ilyenkor könnyű mindent lepakolni, aztán estére egy még nagyobb halom mellett maradni. Jobban haladsz, ha egy jól körülhatárolható játékkal vagy készlettípussal kezdtek, és azt végig is nézitek.

A játékok szelektálása közös válogatással kezdődjön

Válassz olyan időpontot, amikor a gyerek éppen nem egy félkész vár vagy babás jelenet közepén ül. Mondd el neki egyszerűen, mit fogtok csinálni: megkeresitek az összetartozó darabokat, megnézitek, mivel szeret most játszani, és kényelmesebb helyet találtok nekik. Az új karácsonyi ajándékot ne kösd ahhoz, hány régi játékot hajlandó odaadni.

Kezdésnek elég egyetlen játékcsoport: a társasok, az autók vagy a babakellékek. Hozd oda azokat a darabokat is, amelyek a nappaliban vagy egy másik dobozban maradtak. A gyerek sokszor csak akkor ismeri fel a régen keresett kiegészítőt, amikor a hozzá tartozó játék mellé teszitek.

Kisebb gyereknél konkrét választást kínálj: „Ezzel a két vonattal szoktál játszani, vagy a másikkal is?” Nagyobbnál kérheted, hogy mutassa meg a kedvenc összeállításait, és mondja el, miért tart meg egy ritkán elővett játékot. Ha egy tárgynál elbizonytalanodik, tedd félre úgy, hogy tudja: most még nem kerül ki a szobából.

A válogatás méretét igazítsd ahhoz, amennyi figyelem jut rá. Ha a gyerek már inkább játszana a megtalált kincsekkel, fejezzétek be az adott készletet, és pakoljátok vissza. A következő polc ráér máskor; a most használhatóvá tett játék már önmagában eredmény.

A kedvencek mellett a kinőtt játékok is legyenek felismerhetők

A dobozon szereplő életkor önmagában nem dönti el, hogy egy játékot kinőtt-e a gyerek. Egy egyszerű faállat később egy bonyolult történet szereplője lehet, a régi építő pedig új feladatot kaphat. Inkább azt figyeld, hogy a gyereknek van-e vele saját játéka, vagy csak megszokásból áll a polcon.

A jelenlegi kedvenceket tedd előre, és külön nézzétek meg azokat, amelyek régóta érintetlenek. Utóbbiaknál próbáld megkülönböztetni a túl egyszerűvé vált játékot attól, amelyikhez még segítség kell. Egy nehezebb társas attól még nem felesleges, hogy önállóan nem tudja elővenni; ha együtt szívesen játszotok vele, maradjon közös használatra.

Három kérdés segít tisztázni a bizonytalan darabok helyét:

  • Előveszi magától, ha látja és könnyen eléri?
  • Van olyan történet, építmény vagy közös játék, amelyhez rendszeresen használja?
  • Azért marad érintetlen, mert már nem érdekli, vagy mert hiányzik hozzá valami?

A ritkábban használt, de kedvelt készletekből néhányat eltehetsz egy külön dobozba, ha ezt előre megbeszélitek. Ez félretétel, nem továbbadás: a gyerek később visszakérheti őket. Ne csomagold el titokban azt, aminek a hiánya csak napok múlva derülne ki, és ne tekintsd a hallgatását automatikus beleegyezésnek.

Ha egy játékot újra elővesztek, nézd meg, valóban játszik-e vele. Amelyik megint csak a polcon vár, arról később könnyebb beszélni, mert már egy konkrét közös tapasztalatból indultok ki.

Hiányos készletnél a játszhatóság döntsön

A különféle készleteket egyenként terítsétek ki, lehetőleg a saját dobozuk vagy útmutatójuk mellé. Ne az egész gyerekszoba összes apróságát próbáljátok egyszerre párosítani. A társas figuráit, a babaház bútorait és az építőelemeket külön-külön könnyebb felismerni.

Nem minden hiány egyforma. Egy szabadon használható építőkészletből néhány elem hiányozhat úgy, hogy továbbra is sokféle ház készül belőle. Egy kirakónál viszont a hiányzó darab miatt nem áll össze a teljes kép, egy társasnál pedig fontos kártya nélkül megakadhat a játék. Nézzétek meg együtt, mit akadályoz a hiány a gyakorlatban.

Ha csak egy jelölőbábu nincs meg, és egy egyértelműen megkülönböztethető, megfelelő méretű másik figura ellátja a szerepét, tartsátok a pótlást a készlettel. Ha a szabályokhoz tartozó információ hiányzik, egy tetszőleges papírdarab nem feltétlenül oldja meg a gondot. Ilyenkor előbb derítsd ki, pótolható-e az elveszett rész, és addig jelöld meg a dobozt.

A megtalált, de még be nem azonosított alkatrészeknek elég egy kis tálca vagy doboz. Írd melléjük, melyik játékhoz tartozhatnak, és a következő közös válogatáskor nézzétek meg újra. Ne maradjon minden ismeretlen műanyagdarab határozatlan ideig az építők között: ami nem azonosítható és játékhoz sem használjátok, arról külön döntsetek.

A repedt, éles vagy széteső darabokat vedd ki a használatból. Egy javításra félretett autót ne számíts a kész, elővehető játékok közé. Ha a hiányos készlet továbbra is jó szabad játékra, új, valós tartalma szerint tárold: például különleges építőelemként, nem teljes készletet ígérő dobozban.

Testvéreknél váljon külön a saját és a közös

A közös gyerekszobában ne csak a játék fajtáját nézd. Két hasonló plüss közül az egyik személyes kedvenc lehet, miközben az építőkockákat mindketten használják. Előbb tisztázzátok, melyik játék kié, és csak utána keress neki helyet.

A saját játékoknak jelöljetek ki külön polcrészt vagy tárolót. A nevet írd rá jól láthatóan, kisebb gyereknél egy választott rajz is segíthet. A közös készleteket olyan helyen tartsd, ahonnan mindketten elő tudják venni őket; ezekről a továbbadási döntés is közös legyen.

A nagyobb gyerek kinőtt játéka nem válik automatikusan a kisebbévé. Előbb beszéljétek meg az átadást, majd nézzétek meg, a kisebb valóban tudja-e már használni. Az apró részeket tartalmazó készletnél az életkori jelölést is vedd figyelembe; ne a közös doboz aljára rejtsd azt, ami neki még nem való.

Ha az egyik testvér megépített valamit, a kész alkotást kezeld külön az ömlesztett elemekből álló közös készlettől. Egy kijelölt polcrészen megmaradhat a vár vagy a jármű, miközben a többi kockához hozzáfér a másik gyerek is. Így a válogatás nem bontja le azt, amivel valaki még folytatná a játékot.

Az emléknek megtartott játék kapjon más helyet

Az első rongybaba vagy egy különleges alkalomra kapott figura akkor is fontos maradhat, ha már nem játszanak vele. Különítsd el azt, amihez a gyerek ragaszkodik, attól, amit te őriznél meg szülőként. Nem kell mindkettőt a napi játékok között tartani.

Emléknek is maradhat néhány darab, de ezt nevezzétek meg. Egy fedeles emlékdobozban együtt tarthatod a ritkán elővett játékokat, a gyakran megölelt plüssnek viszont továbbra is a gyerek közelében legyen helye. Ne tedd az emlékdobozba csak azért, mert már kopott, ha még most is azzal alszik.

Vannak nehezebb döntések is: egy nagy játék már útban van, de a gyerek egy bizonyos közös emléket köt hozzá. Beszéljétek meg, a teljes tárgyat szeretné-e őrizni, vagy egy részét, esetleg egy fotót. A fotó csak akkor jó megoldás, ha ő is elfogadja; nem helyettesít minden személyes tárgyat.

Az emlékeknek kijelölt hely segít látni, mi fér el kényelmesen. Ha megtelik, ne rögtön újabb dobozzal folytasd, hanem vegyétek elő együtt a régebbi darabokat. Ettől még semmit sem kell kötelezően elengedni: a cél az, hogy a megőrzött játékoknak legyen tudatosan választott helyük.

A megmaradó játékokat próbaképpen pakoljátok vissza

A válogatás végén a gyerek tegye vissza azokat a játékokat, amelyeket önállóan használ. Ebből gyorsan kiderül, hogy túl magas-e a polc, nehezen nyílik-e a fedél, vagy csak a doboz teljes kiborításával érhető el egy kedvenc. Egy szépen telepakolt tároló sem praktikus, ha naponta segítség kell hozzá.

A készletekhez tartozó apróságokat tartsd együtt, de ne bontsd túl sok kategóriára az ömlesztett játékokat. Ha az autókat a gyerek egyben szokta elővenni, nem kell külön tároló a versenyautóknak és a munkagépeknek. A nagyobb készleteknél egy alacsony játéktároló doboz segít, amelyben felülről is látható a tartalom.

Az új ajándékok számára használható szabad helyet keress: egy polcrészt, egy nem zsúfolt dobozt vagy egy szabad padlófelületet a nagyobb játékhoz. Ne számolj olyan réssel, amelyhez előbb három másik készletet kell kipakolni. A hely mennyisége nem határozza meg, hány ajándékot kell venni, csak megmutatja, mit tud majd kényelmesen használni a gyerek.

A továbbadásra közösen kiválasztott játékokat végül a tartozékaikkal együtt készítsd össze, és a hiányokat is jelezd. Konkrét adományozási lehetőségnél előbb egyeztesd, mit fogadnak; ne feltételezd, hogy minden használt játék átadható. A kész csomag ne keveredjen vissza a napi játékok közé, de a sorsáról a gyerek is tudjon.

Kezdj ma egyetlen készlettel, amelyből rendszeresen eltűnik valami, és nézzétek végig együtt. Ha a kedvencek hozzáférhetők, az összetartozó darabok pedig együtt vannak, a gyerekszoba már könnyebben használható. A következő játékcsoportot akkor vegyétek elő, amikor erre újra van figyelmetek.

Share with